Bizonyára hallott a szülés folyamán alkalmazott gerincközeli, orvosi nevén epidurális fájdalomcsillapítás módszeréről. Mivel sok téves és elfogult információ lengi körül ezt a témát, e tájékoztatónkkal szeretnénk az Ön döntését megkönnyíteni, hogy a szülészeti gyakorlatban fordulatot hozó lehetőség az Ön és családja örömét teljesebbé tehesse, a szülés kellemes emlékként maradhasson meg, és gyermeke születésének minden mozzanatát élvezhesse.
E mellett a magzat számára is előnyös élettani hatásokkal számolhatunk, így a jobb oxigén ellátást biztosító lepényi véráramlás növekedésével, továbbá az anyai lágyrészek tónus csökkenéséből adódóan a szülés tágulási szakának lerövidülésével, illetve a magzat mechanikai terhelésének csökkenésével. A szülőnő számára több kórélettani folyamat kezelését kiegészítheti /terhességi magas vérnyomás, cukorbetegség/. Fájdalomcsillapító hatása kiterjeszthető a szülés után, a gátmetszés ellátásának időszakára is.
Természetesen több speciális javallata is lehet az epidurális anaesthesia /EDA/ alkalmazásának, de ennek ismertetése egy általános tájékoztató kereteit túllépné. Szülőszobánkon az EDA manapság egyre nagyobb népszerűségéből adódóan, szinte napi rutin beavatkozássá vált, melyet erre kiképzett szülész- nőgyógyász szakorvosok végeznek.
A beavatkozás lényege:
Előzetes bőrfertőtlenítést követően a deréktáji csigolyák magasságában egy speciális tű segítségével a kettős falú gerinccsatorna külső rétegébe vékony műanyag kanült juttatnak be, melyen keresztül adagoljuk az érzéstelenítő oldatot. Ez által az alhasi régiókból származó idegrostok által közvetített ingerület központi idegrendszerbe történő belépését akadályozzuk meg, adagolástól függően a szülés további időtartamára.
Az érzéstelenítő hatása az általunk alkalmazott adagban és koncentrációban az idegrostok differenciált, azaz az érzőfunkció felfüggesztése mellett, a mozgató funkció mindvégig érintetlen marad, szemben a császármetszés során alkalmazott mélyebb érzéstelenítést biztosító spinális érzéstelenítéssel.
Amennyiben az EDA során véletlenül mégis a gerinccsatornába /spinális térbe/ történik a tű bevezetése, akkor a fájdalomcsillapítás ezen formáját nem folytatjuk, vagy a szülőnő határozott kérésére a felsőbb, szomszédos csigolyarés magasságában ismételten végrehajtjuk.
E nagyon ritka szövődmény miatt a gerinccsatornában uralkodó nyomás csökken és átmenetileg típusos fejfájás jelentkezhet a beavatkozást követő napokban. Ezen szövődmény ellátását kórházunk anaesthesiológiai szakorvosai végzik.
Sokan félnek a gerincvelő roncsolódásából eredő végleges bénulás lehetőségétől, és a beavatkozás kockázatát sokkal nagyobbnak ítélik meg a várt előnnyel szemben. Hogy ez mégsem így van, az a módszer szempontjából szerencsés anatómiai helyzet magyarázza, hogy az egyedfejlődés során a csontos gerinccsatorna növekedése gyorsabb a gerincvelő növekedésénél, így a deréktáji csigolyák magasságában központi idegrendszeri struktúra nem található.
